klæg·vejklække

klæg·ål

subst.

[< Ìklæg; nævnte kilder på Randers´egnen]

= en slags »hvidål. Kleg=Aal. Neckelmann.FRF.44. Klæg´Aal. AJSmidth.FT.34.

klæg·vejklække
Sidens top